„Az ADHD nem betegség, hanem működés.”

Ezt a mondatot sokan hallották már, de kevesen értik igazán, mit jelent. A legtöbb ember fejében az ADHD-t a szétszórtság, feledékenység, impulzivitás vagy épp a hiperaktivitás fogalmai határozzák meg. De a diagnózis mögött valójában egy teljesen másfajta információfeldolgozás, egy érzékenyebb idegrendszer és egy más ritmusú működés húzódik meg.

A Dobribán András által vezetett ADHD Kalauz évadzáró epizódjában Dr. Petke Zsolt addiktológus, pszichiáter arról beszél, hogyan lehet ezt a működést úgy érteni, hogy ne csak a nehézségei, hanem az erősségei is láthatóvá váljanak. A beszélgetés középpontjában az a kérdés áll:hogyan lehet teljes életet élni ADHD-val – annak minden kihívása és minden rejtett előnye mellett?

1. Az ADHD, mint evolúciós működés – miért pont így „működik” az agy?

A modern világ gyakran elfelejti, hogy az emberi idegrendszer nem a mai irodai környezetre lett optimalizálva. A természetben, közösségi alapú életmódban mindig szükség volt olyan emberekre, akik:

• gyorsan reagálnak,

• azonnal cselekszenek,

• felfigyelnek veszélyekre,

• kreatívan oldanak meg váratlan helyzeteket.

Ezek a tulajdonságok ma is részei az ADHD-s működésnek — csak éppen a környezet változott meg. A monoton, ismétlődő feladatokkal és állandó elvárásokkal teli világban az ADHD-s agy nem mindig tud harmonikusan illeszkedni a ritmushoz.

De attól még, hogy a környezet nem optimális, a működésnek van belső logikája.

A hiperéberség, a gyors helyzetfelismerés, a spontán döntésképesség olyan helyzetekben mutatkozik meg legjobban, ahol mások lefagynak — az ADHD-s viszont cselekszik.

2. Miért megy jól a krízis – és miért olyan nehéz a hétköznap?

A beszélgetés egyik legfontosabb felismerése, hogy az ADHD-s nem egyszerűen szétszórt: más feltételek aktiválják a figyelmét.

A mindennapi feladatok (bevásárlás, számlák, időbeosztás) gyakran nem elég izgalmasak ahhoz, hogy „bekapcsolják” a fókuszt. Ezzel szemben, amikor valóban nyomás van, amikor ég a ház, amikor fontos döntés kell – a hiperfókusz aktiválódik, és az ADHD-s kiemelkedően jól teljesít.

Ez azonban óriási feszültséget szül, mert hosszú távon kimerítő: a szervezet nem tartható extrém teljesítményen minden nap.

A működés paradoxona így hangzik: krízisben kivételes, hétköznapokban sebezhető.

Ennek felismerése az önismereti munka kulcsa.

3. „Adj kézikönyvet magadhoz” – az őszinte önismeret ereje

Petke Zsolt szerint az ADHD-s működés egyik legnagyobb csapdája nem maga az impulzivitás vagy a szervezetlenség, hanem az, amikor valaki nem ismeri magát eléggé ahhoz, hogy határokat és kereteket kommunikáljon.

A „kézikönyv magamhoz” szemlélet azt jelenti:

• tudd, miben vagy erős,

• tudd, miben kell segítség,

• tudd, mikor teljesítesz jól,

• és tudd, mi az, ami rendszeresen kibillent.

Ez nem önkritika és nem önsajnálat.  Ez a működésed objektív ismerete.

Ezzel a hozzáállással lesznek a kapcsolatok is stabilabbak: a másik fél érti, mire számíthat, és mikor ne terheljen túl.

4. Rendet rakni ott, ahol a káosz az alapállapot

Sok ADHD-s felnőtt éli meg úgy, hogy a „normális felnőtt élethez tartozó” dolgok – szemét levitel, mosás, rendrakás, a főzés előkészítése – számára aránytalanul nagy energiát igényelnek. A beszélgetésben többször előkerül: a szervezettség nem személyiség, hanem tanult készség.

Kisebbek a hibák, ha:

• előre készítünk listát,

• előző este elrakjuk, ami kell,

• rutinná tesszük a háztartási feladatokat,

• nem hagyjuk, hogy a „majd később” hegyekké nőjön.

• 
  

Nem azért, mert „egy ADHD-snak muszáj rendet tartania”. Hanem azért, mert a környezeti rendezettség csökkenti a döntésterhelést – és ezzel az impulzív, kapkodó reakciók számát is.

A struktúra nem korlátozás. 

5. Spontaneitás – és az a pont, ahol átcsúszik impulzivitásba

Az ADHD-s működésben gyakran keveredik a két fogalom.A spontaneitás kreatív erő: ötletek, gyors döntések, új irányok, lendület.De amikor stressz vagy érzelmi telítettség kapcsolódik hozzá, ugyanez az impulzivitás formájában jelenik meg:

• meggondolatlan döntések,

• hirtelen költekezés,

• konfliktusok,

• „elszállás”.

A megoldás a beszélgetés szerint: minél kevesebb olyan helyzetet teremteni, ahol a spontaneitás terhelt impulzivitássá válhat.

Ezért kulcs:

• előretervezés,

• időben érkezés,

• pufferidők,

• tudatos stresszcsökkentés.

A spontaneitás akkor erősség, ha nem kell folyamatosan tüzet oltani mellette.

6. Kritikai gondolkodás és túlérzékenység – amikor a tehetség megsebzi önmagát

Az ADHD-s (és sokszor az autizmus spektrumán lévők – nagy átfedéssel) analitikus, racionális gondolkodása sok helyzetben előny:

• vezetői döntések,

• problémamegoldás,

• rendszerátlátás.

Ugyanez a képesség azonban könnyen fordul a kapcsolatok ellen: túl sok kritika, túl direkt megfogalmazások, túlzott őszinteség.És ami talán még fájdalmasabb:  saját magukkal szemben is ugyanilyen kíméletlen kritikával élnek.

A beszélgetés egyik legerősebb üzenete: a higgadtság – igen – tanulható készség.

A kritika konkretizálása, példák kérése, az érzelemszabályozási technikák olyan eszközök, amelyek megelőzik a sérülést – mindkét oldalon.

7. Miért fáj jobban a visszajelzés? – RSD és az évtizedes tapasztalat

Az ADHD-s működés egyik legkevésbé ismert oldala a fokozott érzékenység a kritikára.Gyerekkortól kezdve sok ADHD-s úgy nő fel, hogy rendszeresen kapja:

• „Miért nem figyelsz?”

• „Miért nem tudsz normálisan viselkedni?”

• „Miért vagy ilyen szétszórt?”

Az ADHD-val élők gyakran nemcsak a kritika tartalmát élik meg fájdalmasan, hanem a mögötte felidéződő elutasítottság-élményt is. Ez a fokozott érzékenység részben a korai tapasztalatokból, részben az idegrendszer erősebb érzelmi reakciókészségéből fakad — ezért a visszajelzés sokszor nemcsak lelki, hanem testi fájdalomként is megélhető.

Lehetséges megoldási irányok vagy gyakorlati eszközök:

• lassítás: időt adni a reakció és a válasz közé, hogy az érzelem ne diktáljon.

• átkeretezés: a kritika mögött információt keresni, nem elutasítást,

• konkrétumok kérése: pontosítani, mire vonatkozik a visszajelzés, elkerülve a globális önértékelési sérülést,

• személyes sértettség helyett objektív helyzetelemzés: mi történt ténylegesen, és mit jelent ez számomra,

• önnyugtatás és testtudatosság: légzés, mozgás, rövid szünet, hogy az idegrendszer visszatérjen alapállapotba,

• támogató személy bevonása: a helyzet megbeszélése olyannal, aki biztonságot ad és segít perspektívát váltani,

• megengedés: elfogadni, hogy az érzékenység nem hiba, hanem a működés része — de tanulható, hogyan ne uralja a helyzetet.

8. A segítségkérés kultúrája – miért nehéz még mindig?

A magyar társadalom egyik sajátossága, hogy a segítségkérés sokszor a gyengeség beismeréseként él a fejekben. Az ADHD-sok számára ez különösen nehéz terep, mert gyakran félnek:„Már így is elég problémás vagyok, nem akarok még terhet rakni másokra.”

Pedig a támogatás nem luxus. A támogatás a fenntartható működés feltétele.

A pszichológiai segítség, a csoportfolyamatok, az önismeret, a rendszerező technikák mind olyan eszközök, amelyek kézzelfoghatóan javítják a mindennapi életminőséget.

9. ADHD-barát munkák – nem a precizitás hiánya a lényeg

Nem igaz, hogy egy ADHD-s ne lehetne pontos.  Az igaz, hogy nem minden környezet támogatja őt abban, hogy pontos legyen.

Azok a hivatások működnek a legjobban, ahol szükség van:

• kreativitásra,

• gyors döntési helyzetekre,

• emberi helyzetek megértésére,

• vezetői intuícióra,

• váratlan helyzetek kezelésére.

A beszélgetés szerint ezek lehetnek például:

• oktatás,

• művészetek,

• kommunikáció és média,

• vezetői szerepek,

• krízishelyzeteket kezelő szakmák.

• 
  

A lényeg nem az, hogy „mi való egy ADHD-snak”, hanem hogy milyen ritmust bír a rendszerük. A folyamatos terhelés nem működik – az átkapcsolási és regenerációs szünetek viszont csodákra képesek.

Záró gondolat – ADHD-val is lehet boldogan élni!

„Az ADHD nem betegség, hanem működés.”

Az ADHD nem tűnik el attól, hogy megértjük.De sokkal élhetőbbé válik, ha felismerjük a logikáját, a mintázatait, és tudatosan építünk kereteket magunk köré.

Az erősségek, a nehézségek, a túlérzékenység és a hiperfókusz mind ugyanannak a működésnek a részei. A kérdés nem az, hogy „hogyan szabaduljak meg tőle?”, hanem:hogyan élhetek úgy, hogy ez a működés engem szolgáljon?

Aki szeretné még mélyebben megérteni ezt a szemléletet, annak érdemes meghallgatnia az ADHD Kalauz teljes epizódját, ahol Dr. Petke Zsolt pszichiáter részletesen, példákkal és gyakorlatias szemlélettel bontja ki az ADHD valódi arcát.

🤝 A műsor együttműködő partnere az Orenda Pszichológiai Központ – ahol biztonságban kérdezhetsz.