A felnőttkori ADHD felismerésének nehézségei

Az ADHD diagnosztizálásának nehézségei egyre nagyobb figyelmet kapnak az orvosi és pszichológiai közösségekben, mivel a rendellenesség korai felismerése és kezelése elengedhetetlen a hatékony intervencióhoz. Ám sokszor csak felnőttkorban jut el valaki szakemberhez, ahol a felnőttkori ADHD felismerését számos körülmény nehezítheti.

A korai felismerés és kezelés fontossága

Gyermekkorban történő diagnózis:

Az ADHD-t leggyakrabban gyermekkorban diagnosztizálják, mivel a zavarra jellemző tünetek - mint a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás - már korai életkorban megjelennek. Ezek a tünetek különösen akkor válnak szembetűnővé, amikor a gyermek iskolai környezetbe kerül, ahol a szabályokhoz való alkalmazkodás és a koncentrált figyelem hosszabb időtartamra történő fenntartása az elvárás.

Felnőttkorban történő diagnózis:

Mindezek ellenére az ADHD – bár a tünetek már korán jelen vannak – sok esetben egész gyermekkorban észrevétlen marad, és csak felnőttkorban kerül diagnosztizálásra. Ekkor a munkahelyi elvárások vagy a felnőtt élet más követelményei közepette az egyénnek nehezebb kompenzálnia tüneteit. Az ADHD tüneteinek felnőttkorban való felismerése gyakran azért késik, mert a felnőttek már kifejlesztettek különböző megküzdési stratégiákat, amelyek részben elfedik a problémákat.

Irányelvek

A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM-5) irányelvei szerint egy felnőtt személy akkor nevezhető ADHD-snak, ha:

• a kézikönyvben felsorolt kilenc tünet közül legalább ötöt vagy többet teljesít a figyelmetlenség vagy ugyanennyit a hiperaktivitás/impulzivitás tekintetében (gyermekek esetében hat).

• számos figyelemhiányos vagy hiperaktív-impulzív tünetnek már 12 éves kor előtt jelen kell lennie.

• a tünetek az élet kettő vagy több területén jelen vannak és közvetlen negatív hatással van társas és iskolai/munkahelyi  tevékenységekre. 

• a tünetek tartósan fennállnak (legalább hat hónapja) és jelentősen zavarják a főbb élettevékenységeket és/vagy jelentős szenvedést okoznak

• nem magyarázhatók pszichotikus állapottal vagy más mentális zavarral vagy nem a  feladatok vagy instrukciók megértésének hiányából fakad. 

• 
  

Bár a tünetek gyakran már gyermekkorban megjelennek, sok esetben csak felnőttkorban kerül sor a diagnózis felállítására. Az ADHD pontos azonosítását különböző tényezők akadályozzák, mint például az életkori kritériumok és a nemek közötti különbségek figyelmen kívül hagyása. 

Megoldásként, a szakmai körökben legtöbbet hivatkozott dr. Barkley kutatócsoportja (Egyesült Államok)   a következő problémákat és erre vonatkozó javaslatokat publikálta.

1. Probléma: a DSM tünetei alapvetően a gyermekkori tünetekre irányulnak

   
   

A DSM-ben felsorolt ADHD-tüneteket alapvetően gyermekek számára dolgozták ki. Ez jól látható az egyes tünetek megfogalmazásában is, például a hiperaktív/impulzív tételnél: „Gyakran képtelen csöndben játszani.” Annak ellenére, hogy a leírások olyan példákat is tartalmaznak, amelyek célja a serdülőkori és felnőttkori tapasztalatok megragadása, ennél többre lenne szükség a pontosabb diagnózis érdekében.

https://unsplash.com/photos/boy-in-orange-crew-neck-t-shirt-standing-in-front-of-white-wooden-table-with-cupcakes-FHFfHWWzbCc

Megoldás lehetne: a DSM kiszélesítése

Az ADHD diagnosztikai kritériumainak átdolgozása vagy kiszélesítése jelentős előrelépést jelenthetne, különös tekintettel a figyelmetlenséget tükröző tünetekre, nyilatkozzák a legelismertebb nemzetközi ADHD szakemberek. Felnőttekre vonatkoztatva ezeket a tüneteket a végrehajtó funkciók zavaraként lehetne jobban elképzelni és csoportosítani. A végrehajtó funkciók - mint a motiváció, munkamemória, gátló funkciók és érzelemszabályozás - teszik lehetővé céljaink elérését, ám ezek a funkciók ADHD-ban sérültek.

Ennek következményei a következők:

• Az ADHD-s személy „idővakságban” szenved, azaz nehézséget okoz számára a jövőbeli eseményekre való figyelem és az időbeosztás.

• Kevésbé képes ellenállni a cél szempontjából irreleváns zavaró tényezőknek.

• Ha ezek a külső ingerek egyszer már megzavarták, nehezen vagy egyáltalán nem tud visszatérni a feladathelyzetbe, ami a hiányos munkamemóriára utal.

Ezen kívül a DSM-5 túl sok olyan hiperaktivitási tünetet sorol fel, amelyek gyermekkorban valóban jellemzők, de az életkor előrehaladtával fokozatosan finomodnak. Felnőttkorra a gyermekkori túlmozgás (futás, mászás, szaladgálás) inkább ülőhelyi nyugtalanságban vagy belső, szubjektív nyugtalanság érzésében nyilvánul meg.

https://unsplash.com/photos/a-woman-making-a-funny-face-with-her-finger-NmdOsXaeV8Q

A hiperaktivitás csökkenésével párhuzamosan például verbális impulzivitás jelentősen megnő, és felnőttkorra az egyik kiemelkedő tünetté válik. Ide tartozik például a túlzott beszéd vagy olyan “udvariatlanság”  másokkal szemben, amikor az egyén nem ad elég teret a többieknek a beszélgetésekben, félbeszakít másokat, vagy nehezen tartja tiszteletben mások határait. 

De a  felnőttkori impulzivitás tünetjegyek mutathatnak például: 

• A meggondolatlan döntéshozatalt és elkapkodott mérlegelést

• A motivációt egy feladat elvégzéséhez, különösen, ha a jutalom túl távoli

• Az érzelemszabályozási nehézségeket, érzelmi diszregulációt

• Elutasítottság érzékenységet

• Gyors “gondolatrohanást”

• De például a gyorshajtást is ide sorolhatjuk.

A kutatócsoport javaslata szerint a DSM-5 kritériumrendszerét érdemes lenne kiegészíteni a felnőttkori impulzivitás specifikumokkal, amely a felnőttkori tünettan jelentős aspektusa. 

2. Probléma: életkori meghatározás

A DSM-5 szerint az ADHD diagnózisának felállításához számos tünetnek 12 éves kor előtt kell megjelennie. Azonban az ADHD-s gyermekek szülei gyakran pontatlanul idézik fel a tünetek megjelenésének kezdetét. Kutatások szerint a legtöbb szülő valójában 3-5 évvel téved, ami jóval később van, mint amit korábbi vélemények dokumentáltak. A felnőttek ugyanezt a hibát követik el, amikor saját tüneteiket értékelik. Így a tünetek kezdetének életkorára vonatkozó kritérium túlságosan megbízhatatlan a diagnózis felállításában, és gyakran paradox helyzetet teremt, amikor az érintetteknek saját gyermekkori tüneteikre kell visszaemlékezniük. Hiszen épp az ADHD az, amely befolyásolhatja az emlékezet pontosságát és megbízhatóságát. Ennek eredményeképpen az érintettek emlékei arról, hogy milyen viselkedési vagy koncentrációs nehézségeik voltak gyermekkorukban, esetenként hiányosak vagy pontatlanok lehetnek.

Ezenkívül “szerzett” ADHD is kialakulhat. Például egy extrém sportolónál, aki sok fejsérülést szenvedett, kialakulhat az ADHD, amely a traumás agysérülés másodlagos következménye.

Ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele a DSM-5 kritériumrendszerében jelentősen hozzájárulna a felnőttkori ADHD pontosabb diagnosztizálásához és kezeléséhez.

Megoldás: az életkori kritérium átgondolása és nemek szerinti különbségek figyelembevétele

Az ADHD diagnózisának felállításakor a szakembereknek továbbra is meg kell kérdezniük a tünetek kezdetének időpontját, de ennek nem szabadna döntő szerepet játszania a diagnózis meghozatalában. Az ADHD-s személy vagy a szülők által megadott életkorból három-öt évet kellene levonni, mert ez pontosabban tükrözheti a tünetek valódi megjelenési idejét.

Nagyon fontos lenne a nemek közötti különbségekre is nagyobb hangsúlyt fektetni. Az ADHD diagnózisának meghatározása olyan kutatásokon alapul, amelyekben több fiú vett részt, mint lány. Ez azt jelenti, hogy a fiúknál könnyebben felismerjük az ADHD-t, míg a lányoknál gyakran észrevétlen marad. Ezért további kutatások szükségesek a női ADHD jobb megértéséhez és diagnosztizálásához.

Miért fontos a diagnosztikai kritériumok pontosítása?

Az ADHD az egyik leggyakoribb pszichiátriai rendellenesség, mégis gyakran aluldiagnosztizált. A megfelelően és időben felismert ADHD azonban továbbra is a pszichiátria legjobban kezelhető mentális állapotai közé tartozik, így elengedhetetlen a pontos diagnosztikai rendszer kidolgozása és alkalmazása.

Hivatkozások:

American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). https://doi.org/10.1176/appi.books.9780890425596

Berkley, R. (2023). ADHD in Adults Looks Different. Most Diagnostic Criteria Ignores This Fact. https://www.additudemag.com/adhd-in-adults-new-diagnostic-criteria/ (Megtekintés: 2023. 10. 29.)

Selikowitz, M. (2010). ADHD, a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes. Geobook Hungary Kft., Szentendre.

Barkley, R. A., Murphy, K. R., & Fischer, M. (2008). ADHD in adults: What the science says. The Guilford Press.

A honlapon megjelenő információk módosulhatnak. Valamennyi honlapon található információ kizárólag tájékoztatási célt szolgál. A honlapon található információ nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. A honlap és a tartalom használata, a honlapunkon közölt bármely információra való hagyatkozás kizárólag saját felelősségére történik.