Az időskori ADHD: a diagnózis kihívásai és kezelési lehetőségei kijelölése

Az ADHD-t gyakran a gyermek- és fiatalkorhoz kötik, de egyre inkább felismerik, hogy az állapot az idősebb korosztályt is érinti. Az időskori ADHD diagnózisa különösen kihívást jelenthet, mivel a tünetek könnyen összetéveszthetők más pszichiátriai állapotokkal vagy az öregedéssel járó kognitív változásokkal.

Ebben a cikkben áttekintjük, hogyan ismerhető fel az ADHD idősebb korban, milyen társbetegségekkel járhat együtt, és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre a tünetek enyhítésére és az életminőség javítására.

Az 55 év feletti, kezeletlen ADHD-val érintettek témaköre kevés figyelmet kap a médiában. Sokan azt gondolják, hogy ezek az emberek egész életüket így élték le, ezért nincs szükségük  kezelésre. Azonban a tünetek jelentős életminőségbeli csökkenést okozhatnak számukra. Például körükben kétszer magasabb a válás aránya, és kevésbé valószínű, hogy befejezik az egyetemet. Míg gyerekkorban vagy fiatal felnőttként a környezet jelez a problémáról, addig idősebb korban az egyén szenved az ADHD tünetek miatt.

Ráadásul az időskorral járó változások miatt nem mindig könnyű megállapítani, hogy az ADHD vagy az öregedés okozza-e a feledékenységet és szórakozottságot. Tovább bonyolítják a helyzetet az ADHD-val egyidejűleg fennálló más pszichiátriai és szomatikus állapotok, amelyek mind befolyásolják az ADHD diagnosztikáját és kezelését.

https://pixabay.com/hu/illustrations/ai-gener%C3%A1lt-nagymama-motorker%C3%A9kp%C3%A1r-8544622

Diagnosztikai megközelítések idősebb korban:

A Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyvének 5. kiadása (DSM-5) már tartalmazza a felnőttkori ADHD leírását, de még mindig nem veszi figyelembe, hogyan nyilvánul meg és változik az életkor előrehaladtával.

A diagnózis felállításához a felnőtt pácienseknek a kilenc meghatározott ADHD-tünetből legalább ötnek kell jelentkezniük a figyelemhiány és/vagy a hiperaktivitás/impulzivitás terén. Ezeknek a tüneteknek többféle környezetben kell előfordulniuk és problémát okozniuk, valamint már gyerekkorban is jelen kellett lenniük.

https://pixabay.com/hu/photos/park-ker%C3%A9kp%C3%A1r-id%C5%91sebb-mag%C3%A1nyos-5528190

A gyermekkori ADHD-diagnózis hiánya nem zárja ki a későbbi diagnózist. A kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb ADHD-s felnőttet gyermekkorában nem diagnosztizálták, vagy a tüneteket más pszichés problémának tulajdonították. Nem ritka, hogy a tünetek a közép- vagy késői felnőttkorban erősödnek fel és válnak kezelhetetlenné.  Például egy előléptetés új felelősségeket és kötelességeket hoz, amelyekkel már nehezebb megbirkózni. Ilyenkor a kihívások meghaladhatják az egyén megküzdési képességét. 

Hasznos lehet az alábbi kérdés: Ha 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt kérdezném Önt, beszélt volna ezekről a tünetekről? Ha a személy nehezen emlékszik ezekre vissza, akkor érdemes a családtagjait is megkérdezni a tünetekről.

Kognitív tesztelés ADHD esetén:

Különböző neuropszichológiai tesztekkel mérhetjük a figyelmet, problémamegoldást, memóriát és tanulási képességeket. Azonban idősebb felnőttek esetében ezek a tesztek nem megbízhatóak az ADHD diagnosztizálásában.

Egy több mint 300 fős vizsgálat eredményei szerint, ahol 62 és 91 év közötti Alzheimer-központban élő személyt vizsgáltak, a résztvevők 4,5%-a felelt meg az ADHD kritériumainak. Azonban nem volt jelentős különbség a neuropszichológiai teszteredményekben azok között, akiknek volt ADHD-juk, és akiknek nem (5). Ez összhangban van a szakirodalom azon eredményeivel, amelyek szerint a kognitív tesztek nem jelzik megbízhatóan az ADHD fennállását idősebbeknél (10).

ADHD és társbetegségei:

Az idősebb felnőttek diagnosztikai folyamatát bonyolítják az életkorral összefüggő állapotok és tényezők, különösen azok, amelyek hatással vannak a kognitív képességekre, mint például:

1. Depresszióban megjelenő pszeudodemencia: Hangulati állapot romlásával kialakuló állapot, melyben érintett a gondolkodás, memória, motiváció és koncentráció. Ha a hangulat javul, fokozatosan javulnak a kognitív képességek is.

2. Életkorral összefüggő kognitív hanyatlás: Feledékenység és emlékezetkiesés formájában jelentkezik.

3. Enyhe neurokognitív hanyatlás: Jelentősebb kognitív hanyatlással jár, és fokozott kockázatot jelent a demencia kialakulásában. Határövezetet képez az öregedéssel összefüggő kognitív hanyatlás és a demencia legkorábbi már kimutatható stádiuma között. 

4. Nők esetében menopauzával összefüggő kognitív csökkenés. 

5. Alvászavarok: A kialvatlanság nehezíti a koncentrációt, időskorban gyakran lelki és fizikai betegségek miatt jelentkeznek

   

   https://pixabay.com/hu/photos/kez%C3%A9t-r%C3%A9gi-%C3%B6reg-kor-4344711

   Pszichiátriai állapotok és mentális egészségügyi megfontolások időskori ADHD esetén:

   
   

   Az idős ADHD-soknál jelentős számú társuló pszichiátriai állapot fordulhat elő. Egy vizsgálatban, amelyben 50 év feletti ADHD-s felnőtteket vizsgáltak, nagyjából a felük számolt be pszichiátriai társbetegségekről.

   • Hangulati és szorongásos zavarok: az 50 év feletti ADHD-s személyeket vizsgálva körülbelül 25%-a számolt be bipoláris zavarról, 36%-a depresszióról, és körülbelül 26%-a szorongásról (6). Egy másik, 60-94 éves ADHD-s időseken végzett vizsgálat szerint náluk több depressziós és szorongásos tünet fordult elő,mint azoknál, akiknek nem volt ADHD-juk (9).

   • Önbecsülés: Az ADHD-s idős emberek alacsonyabb önbecsülésről és önuralomról, valamint magasabb szintű szociális elégedetlenségről számolnak be, mint a diagnózis nélküli társaik (8). 

     
     

   Kezelési lehetőségek az időskori ADHD esetén:

   
   

   1. Az ADHD gyógyszeres kezelése számos tényező megfontolását igényli. Prioritást kell adni a társbetegségek mihamarabbi kezelésének. Emellett figyelembe kell venni az egyéb társbetegségekre javasolt gyógyszereket és a gyógyszerkölcsönhatásokat.

https://pixabay.com/hu/photos/gy%C3%B3gyszerek-tabletek-orvoss%C3%A1g-1853400

2. Az ADHD-specifikus terápia javíthatja a szervezési készségeket és a végrehajtó működés nehézségeit. Fontos előnye az önbecsülés és az énkép javítása, különösen a későn diagnosztizált betegeknél. A nem diagnosztizált ADHD évtizedeken át nehézségeket okozhat, rontva az életminőséget és az énképet. Az ADHD diagnózisa és hatékony kezelése felszabadító lehet, mivel segít megérteni, mi áll a problémák hátterében. Soha nem túl késő, hogy a betegek megértsék az ADHD és önmaguk közötti különbséget, és rátaláljanak önmagukra.

   
   

Az életkor növekedésével egyre hosszabb lesz a betegségek listája. Sajnos, az olyan sürgős egészségügyi problémák mellett, mint a cukorbetegség, magas koleszterinszint, ízületi gyulladás vagy magas vérnyomás, gyakran nincs idő vagy figyelem az időskori ADHD kezelésére. Azonban az ADHD időskori kezelése – függetlenül az életkortól – jelentősen javíthatja az életminőséget.  Soha nem késő segítséget kérni és jobbá tenni a mindennapokat.

Lektorálta: Hendrich Barbara és Szilágyi Orsolya

Források:

1. Szűcs, A. (2000). Az időskori alvás és zavarai. In Novák, M. (Ed.) Az alvás- és ébrenléti zavarok diagnosztikája és terápiája. Okker Kiadó: Budapest.

2. Goodman, D. (2022). The Science Behind Diagnosing and Treating ADHD in Older Adults webinar. https://www.youtube.com/watch?v=iFPbb3hQ570

3. Roggli, L. (2021). Is It ADHD, or Is It Age? https://www.additudemag.com/adhd-late-diagnosis-elderly-treatment-options/?src=embed_link

4. Goodman, D. W. (2024). ADHD in Older Adults: Distinct Diagnostic and Treatment Considerations. https://www.additudemag.com/old-age-adhd-diagnosis-treatment/

5. Ivanchak, N., Abner, E. L., Carr, S. A., Freeman, S. J., Seybert, A., Ranseen, J., & Jicha, G. A. (2011). Attention-deficit/hyperactivity disorder in childhood is associated with cognitive test profiles in the geriatric population but not with mild cognitive impairment or Alzheimer’s disease. Journal of aging research, 2011, 729801. https://doi.org/10.4061/2011/729801

6. Lensing, M. B., Zeiner, P., Sandvik, L., & Opjordsmoen, S. (2015). Quality of life in adults aged 50+ with ADHD. Journal of attention disorders, 19(5), 405–413. https://doi.org/10.1177/1087054713480035

7. Lensing, M. B., Zeiner, P., Sandvik, L., & Opjordsmoen, S. (2015). Psychopharmacological Treatment of ADHD in Adults Aged 50+: An Empirical Study. Journal of Attention Disorders, 19(5), 380–389. https://doi.org/10.1177/1087054714527342

8. Michielsen, M. és mtsai. (2014). Attention deficit hyperactivity disorder and personality characteristics in older adults in the general dutch population. The American Journal of Geriatric Psychiatry, 22(12), 1623-1632

9. Michielsen, M., Comijs, H. C., Semeijn, E. J., Beekman, A. T., Deeg, D. J., & Sandra Kooij, J. J. (2013). The comorbidity of anxiety and depressive symptoms in older adults with attention-deficit/hyperactivity disorder: a longitudinal study. Journal of affective disorders, 148(2-3), 220–227. https://doi.org/10.1016/j.jad.2012.11.063

Seidman L. J. (2006). Neuropsychological functioning in people with ADHD across the lifespan. Clinical psychology review, 26(4), 466–485. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2006.01.004

A honlapon megjelenő információk módosulhatnak. Valamennyi honlapon található információ kizárólag tájékoztatási célt szolgál. A honlapon található információ nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. A honlap és a tartalom használata, a honlapunkon közölt bármely információra való hagyatkozás kizárólag saját felelősségére történik.